Mindent a gyöngyökről.
Bármi gyöngyel kapcsolatosért fordulj hozzám!!:D

Az Igazgyöngyről és Legendáiról

A vízcseppekből születik, amelyek Vénusz hajáról leperegnek. Igy tartja a görög monda. A hinduké még költőibb, mert a rózsaolaj cseppjeiből származtatja az igazgyöngyöt. A K-en legtöbb helyen még ma is az a hit, hogy a gyöngy azokból a harmatcsöppekből keletkezik, amelyek a tenger felszínére jövő kagylók teknőibe hullanak. Mindez természetesen csak az élénk keleti képzelet színes terméke. A gyöngy keletkezésére a tudomány sokkal kevésbé költői magyarázatot ad, amelyre azonban csak hosszas vita után jöttek rá. Az állati és emberi szervezetnek az a tulajdonsága, hogy a beléje hatolt idegen tárgyat burókkal veszi körül. A testbe jutott golyót pl. betokozza a szervezet s ugyancsak tokba zárja sok esetben a gumós gócot is. Ez a bebörtönözés semlegesíti az idegen testet a szervezetben. Szakasztott ilyen módon keletkezik a gyöngy is. Valami idegen anyag, többnyire homok- v. fövenyszem sodródik az állat köpenye alá. Eleinte úgy próbál védekezni az idegen test nyomása ellen, mint ahogyan az ember szeme igyekszik eltávolítani a beléje esett port: nyalkát választ ki, hogy kimossa. Ha ilyen módon nem ér célt, akkor börtönbe zárja a betolakodót. Ez a börtön: a gyöngy. Pompás és pazar fogház egy homokszem számára. A tudósok vitája azon folyt sokáig, hogy a gyöngy belsejében mi rejtőzik, vagyis mi indítja meg keletkezését. Nemrégiben még arra esküdtek, hogy a gyöngy magvát valamilyen élősdi féreg petéje alkotja. Ma már tudjuk, hogy a gyöngyházbörtön belsejében többnyire egy-egy homokszem v. legfeljebb a héjjal azonos anyagtöredék kuksol, élősdiek petéi vajmi ritkák a gyöngyökben. A puhatestűek héját a köpeny nevű lemezes szerv választja ki. Ha a homokszem a köpeny s a héj közé kerül, a köpeny bemélyed. A mélyedésben ott ül az idegen test, amely körül a gödör mind nagyobbá válik, majd be is zárul fölötte. Igy jön létre a gyöngytüsző, a gyöngy bölcsője. A tüsző fala finom, lehelletvékony gyöngyházrétegekből építi fel a börtön falát. Ha a gyöngyből vékony csiszolatot készítünk s azt nagyítókészülék alá helyezzük, középen látjuk az idegen anyagot, mint a gyöngy magvát és e körül a közös középponttal bíró rétegeket. A gyöngynek olykor több magva is van, ha több fejlődésben levő gyöngy összeolvad egymással. A gyöngy csak akkor válik gömbalakúvá, ha teljesen szabadon fejlődhetik a tüszőben. Ha nyomás hat rá, alakja szabálytalanná válik. Gyöngy nemcsak tüszőkben keletkezik, hanent különböző szervekben is, pl. a héj záróizmaiban, sőt a vesében, a szaporítószervekben és a szívben is. A héj szabálytalan kinövéseit álgyöngyöknek nevezzük. A valódi gyöngyök utólag összenőhetnek a teknő gyöngyházrétegével s ezáltal értékükből veszítenek, mivel a leválasztás helye meglátszik. Az ilyen gyöngyöt csak foglalatban lehet feldolgozni. A legkisebb gyöngyök mákszemnyiek, de ezeknek természetesen nincs is értékük. A legnagyobb szabályos tojásdadalakú gyöngy, amelyet idáig ismerünk, 1887-ig a francia koronaékszerek közt volt, a legnagyobb gömbalakú gyöngyöt pedig, amely 216 grain súlyú, 1906. Panama partjain halászták. A gyöngyök mértékegysége, a grain, negyedkaráttal egyenlő. A világ legnagyobb gyöngye szabálytalan körtealakú és 1800 graint nyom. Ez a Hope-féle gyöngy, amelyet az 1851. londoni világkiállításon mutattak be. Magellan, aki a földet elsőnek hajózta körül, a borneoi rajah tulajdonában akkora gyöngyöt látott, mint két galambtojás. Az összetett gyöngyök közt a "Déli kereszt a leghíresebb. A D-i égbolt legjellemzőbb csillagképéről nevezték el. Kilenc gyöngyből áll, amelyek keresztalakban nőttek össze. Ny-Ausztrália partjain találta egy kis halászinas 1883. A gyerek gazdájának adta át a kincset, az pedig 10 fonton adott túl rajta. A "Déli kereszt több ízben cserélt gazdát, de még abban az évben 240.000 aranykoronára szökött fel az ára. Igen szerencsés volt a Panama-öbölben egy 15 esztendős indián fiú is. A part közelében egy gyöngykagylót halászott ki. Abban szép gyöngyöt talált, amelyet 1899. 8800 koronáért adott el. A kereskedő, aki megvette, nyomban 22.000 koronát kapott érte. A gyöngy értékét alakja, nagysága, színe és fénye szabja meg. Fontos, hogy a felszíne teljesen ép és síma legyen. A legtöbb gyöngy szintelen s ezek közül is azok az értékesebbek, amelyek teljesen egyneműek és nem felhősek, illetve habosak. Vannak sárgásak, rózsaszínűek, barnásak és feketék, a divat azonban mindig a színteleneket részesíti előnyben. Az igazgyöngyök ára folyton emelkedik, pedig mindig magas volt. Egy spanyol grófnő már 1605. 31.000 aranyat fizetett egyetlen szép amerikai gyöngyért. II. Fülöp spanyol királynak egyik vezére, Diego 1571. egy körtealakú gyöngyöt ajándékozott, amelyet százezer aranyra becsültek. A Hope-féle gyöngyöt 1886. 9000 fonton értékesítették. Lady Douglas ékszereit 1922. árverezték el. Volt köztük egy gyöngysor, amely 222 gyöngyből állott s amelyért 10.300 font folyt be. Mrs. Lewiss-Hill 229 gyöngyből fűzött nyakékét 1907. 16.700 fontért, lady Gordon-Lemax 287 gyöngyből készített füzérét pedig 25.000 fontért árverezték el. A keleti fejedelmek birtokában mesés értékű gyöngykincsek vannak. A szebb gyöngyöknek megvan a maguk, többnyire igen érdekes története. Sokat szerepelnek a bűnkrónikákban is. Nem egyhez tapad embervér. Az a gyöngy, amelyet II. Fülöp kapott ajándékba, később Jusszupov orosz hercegnő birtokába került. Ki tudja, hová került azóta ? A legszebb gyöngy, amelyet Európában idáig ismertek, az úgynevezett "királyné gyöngye volt. Ez a francia koronázási ékszerek közé tartozott, de 1792. a forradalom viharában ellopták. Később Moszkvában bukkant fel, de akkor, már "Pellegrina volt a neve és egy Zozima nevű örög bankár birtokában volt. A bankár 1818. halt meg. Halálos ágyán egyik barátja ápolta, aki a gyöngyöt ellopta. Azóta sem került elő. Az angol királyi koronából 1698. egy szép fekete gyöngyöt feszített ki ismeretlen tettes. A gyöngy nyomára százötven év múltán a véletlen vezetett rá. Kitünt, hogy a gyöngyöt egy ékszerésztől Magyarország első felelős miniszterelnöke vásárolta meg, akinek természetesen sejtelme sem lehetett a másfél sz.-dal előbb Londonban elkövetett lopásról. Batthyány Lajos gróf mártirhalála előtt hűséges inasának ajándékozta a gyöngyöt. A komornyik haláláig kegyelettel őrizte gazdája ajándékát, fia azonban egyszer megszorult és zálogba adta. A vidéki zálogos mindjárt látta, hogy értékes gyöngyről van szó és a fővárosba küldte megbecsülni. Budapesten a rendőrség tudomására jutott a dolog. Nyomozni kezdtek s megállapították a gyöngy eredetét. A hűséges inas örököse mégis jól járt, mivel az angol kormány 2500 fonton váltotta vissza a fekete gyöngyöt, amely azóta megint régi helyén ragyog. Gyöngy nemcsak gyöngykagylóban terem, hanem más kagylókban, sőt néhány tengeri csigában is. A Gambier-szigetek közelében élő kalapács-kagyló igen szép és értékes, bronzszínű gyöngyöt termel. A Csendes-óceánban él egy fajta Vénusz-kagyló, amelyben olykor szép nagy gyöngyöket találnak. A norvég partok Modiola nevű kagylóiban is előfordulnak gyöngyök, sőt némelykor az osztrigában és a szintén tenyésztett fekete kagylóteknőiben is. Ezek azonban ritkaságszámba mennek, míg a gyöngykagylókban aránylag sokszor találtak gyöngyöket, ha nem is mindig értékeseket. A gyöngykagyló elnevezés tulajdonképp gyűjtőnév. A legszebb gyöngyöket a 20 cm.-es Meleagrina (Avicula) margaritifera szolgáltatja. A Margaritifera vulgaris a legkisebb gyöngykagyló. Átmérője mindössze 6-7 cm. Az Indiai-óceánban, különösen Ceylon-parti vizeiben, továbbá a Perzsa-öbölben és a Vörös-tengerben tenyészik. Gyöngyei ezüstösfényűek. A M. maratlantica 20 cm. átmérőjű, a Kaliforniai-öbölben, Mexikó és Panama partjain él. Ebben teremnek a híres, de ritka fekete gyöngyök. Ausztrália partjain él az óriási gyöngykagyló (M. maxima), amely 33 cm.-re és 5 kg. súlyúra nő meg. Kevés gyöngyöt szolgáltat, de azok többnyire jókorák.
A Mebxikói-öböl partjain, különösen Venezuela mentén él a kis M. radiata, Japán partjain pedig a Margarita martense. Mindkettőnek okkersárga, sárga és gyakran barnásan pettyezett gyöngyei teremnek. A gyöngy már az ókorban kedvelt ékszer volt s már akkor felvetődött a gondolat, hogy a gyöngykagylókat nem lehetne-e mesterségesen gyöngytermelésre késztetni. Philostratos leírásából tudjuk, hogy az arabok már akkor foglalkoztak mesterséges gyöngytermeléssel. A titkát természetesen nem árulták el neki, hanem ehelyett azt a mesét tálalták fel, hogy a kagylókat kihalásszák, varázsigéket suttognak, majd valami nedvet csöpögtetnek teknőik közé ami azután gyönggyé keményedik meg. A kínaiak már a XIV. sz.-ban ismerték a mesterséges gyöngytermelés fogásait. Entrecolle Jézus-társasági atya írja 1734., hogy a kínaiak szétmorzsolt gyöngydarabkákat és más gömböcskéket dugnak a kagylóba s azokat ott gyöngyházréteg veszi körül. A mesterséges gyöngytermelés sokat foglalkoztatta Linnét, a nagy svéd természetbúvárt is. 1784. már azt hitte, hogy megtalálta az eljárás nyitját. A svéd kormány nagyobb összeggel támogatta próbálkozását. Később a dánok vették meg találmányát, de rossz vásárt csináltak vele, mivel Linné módszerével soha senki sem termelt gyöngyöt. Hátrahagyott irataiból kiderült, hogy Linné a kagyló héját megfúrta s a lyukon keresztül vékony ezüsthuzallal kis mészgömböt dugott be, amelyet a kagylónak gyöngyházréteggel kellett volna beburkolnia. A huzalt időnkint beljebb dugták, hogy a keletkező gyöngy a héjhoz ne nőjjön. Fölösleges óvatosság volt, mert a gyöngykagyló nem fogadott szót. Linné egyik honfitársa, Hedenborg felügyelő nagyobb szerencsével dolgozott. Sok kagylót "oltott be titkos anyagával és 300 ezüstdollár értékű gyöngyöt termelt. Kínában, Tisin közelében (Cse-kiang tartomány) két község lakói, kb. ötezer család hivatásszerűen foglalkozik gyöngytermeléssel, amelyhez folyami gyöngykagylót (Dipsas plicatus) használnak. Köpenye alá gyöngyházgömböket, kámforral összegyúrt galacsinokat v. pedig ólomból öntött apró Buddha-szobrokat dugnak A köpeny ezeket pár év alatt vékony gyöngyházrétegekkel kérgezi be. Ekkor kiveszik, az agyagot kimossák, az ólomszobrocskát eltávolítják s helyüket viasszal töltik ki. Ezt a módszert Ceylonban is sikerrel próbálták ki, Tahiti partfain pedig Bouchon-Bradely Linné eljárásával jutott kedvező eredményhez. É-Amerikában és a Kaliforniai-öbölben is sok kísérlet történt mesterséges gyöngytermelésre, de ezek mind kudarcot vallottak. A gyöngytermelés igazi mesterei a japánok. Kokichi Mikimoto 1890. China tartományban, az Ago-öbölben rendezett be "gyöngytenyésztő farm-ot, amelyben tíz év múlva már milliónál több gyöngykagyló volt és évente 50.000 úgynevezett japán gyöngyöt termelt. A japán gyöngy belseje gyöngyházgömb. Ezt vékony gyöngyházréteg kérgezi be. Azon a helyen, ahol a héjjal érintkezett, hiányzik a gyöngyházréteg. Emiatt két gyöngyből csinálnak egyet s az összeragasztás helyén foglalják be. A japán gyöngy vékony gyöngyház-bevonata könnyen lepattogzik. A tokiói egyetem egyik tanára: Nisikava évek hosszú során át kísérletezett mesterséges gyöngytermeléssel és öt évvel ezelőtt olyan eredményt ért el, amellyel lázba hozta az egész ékszerpiacot. "Katasztrófa a gyöngypiacon, "A gyöngyhalászat vége és más efféle szenzációs címek vastag betűi jelentették be a japán tudós felfedezését. Az újfajta japán gyöngyöt ugyanis egyáltalán nem lehetett megkülönböztetni az igazitól. Magva gombostűfejnyi gyöngyházgömb, amelyet minden irányban gyöngyházrétegek vesznek körül. Ha ilyen gyöngyöt kettéfűrészelünk magva kiesik, mivel a gyöngyházréteggel nincs összenőve. Az üreg fala, amelyben a mag van, épp oly szép gyöngyfényű, mint a gyöngy felülete. Az igazgyöngy a véletlen műve, Nisikaváé pedig tudatos beavatkozás eredménye. Az igazgyöngy magva többnyire kis kvarcszem, Nisikaváé kis gyöngyházgömb. Ennyi mindössze a különbség a két gyöngyféleség közt. A gyöngypiac ijedelme kezdetben jogos volt, mert a világon legfeljebb egy-két olyan kiváló szakember akad, aki külső vizsgálat alapján meg tudja különböztetni őket. Kettéfűrészeléssel meg lehet ugyan állapítani, hogy melyik a természetes és melyik a mesterséges gyöngy, de ezzel a vizsgálati módszerrel tönkre is tesszük a gyöngyöt. Meg lehet különböztetni őket sarkított fény segítségével is, de ehhez meg vékony csiszolatot kell készíteni a gyöngyből. Átvilágítással a kétféle gyöngy közt semmiféle különbséget sem állapíthatunk meg. A megkülönböztetésre az 1926. Párisban elhunyt Szilárd Béla, a madridi egyetem volt tanára dolgozott ki megbízható eljárást, újabban pedig Nacken, a frankfurti egyetem tanára és segédje, Jager olyan készüléket szerkesztett, amelynek segítségével a Nisikava-féle gyöngy biztosan felismerhető. A gyöngypiac riadalma különben is túlzott volt, mivel a Nisikava-gyöngyök egyáltalán nem nyomták le az árakat. Az új japán gyöngy termesztése ugyanis igen költséges, sokáig tart és a kagylók közül sok elpusztul. A gyöngytermelés mindamellett igen nagy jövedelmet hajt. Gyöngyhalászat a Vörös-tengerben, a Perzsa-öbölben, Ceylon mellett, Ausztrália partjain, a Mexikói- és a Kaliforniai-öbölben folyik. Legrégibb a három első, ahol már az ókorban is halászták. Kínában a gyöngyöt Krisztus születése előtt már sok századdal elfogadták adóba és vám gyanánt. A legrégibb kínai szótárban, az Url-Ja-ban, amely Kr. e. 1000 esztendővel kelt, a gyöngyöt, mint ékszert és amulettet találjuk megemlítve. Kr. e. két évszazaddal a gyöngy túlnyomó része Indiából és Kínából származott. Vuti császár (Kr. e. 140-86.) külön hajókat szereltetett föl, hogy gyöngyöket hozzanak. A távoli Kelet gyöngybőségére jellemző, hogy a XI. sz.-ban az indiai király követe kihallgatása alkalmával úgy közeledett térdencsúszva a kínai császár elé, hogy igazgyöngyöket szórt maga elé. Marco Polo, a velencei hajós, aki Kínat a XIII. sz. második felében beutazta, elragadtatással ír arról a pazar pompáról, amelyet a kínaiak a gyöngydíszítésekkel kifejtenek. Kublaj, tatár kán ünnepélyek alkalmával arannyal átszőtt és gyöngyökkel díszített ruhákat osztogatott szét ajándékul. A bibliából tudjuk, hogy a gyöngyékszer a zsidóknál is divat volt. Egyiptomban is igen kedvelt ékszer volt. Oda is Indiából szállították. Kleopatra királynőnek még a sírját is gyöngyökkel díszítették. A hagyomány szerint az emberemlékezet óta legnagyobb két gyöngyöt Kleopatra örökölte és fülbevalónak fogaltatta be. Plinius meséli el, hogy egy lakomán, amelyet Antonius tiszteletére adott, Kleopatra az egyik gyöngyöt a boros kehelyhe dobta s az ott feloldódott. Kleopatra a másik gyöngyöt is borba akarta dobni, de ebben Lucius Plancus megakadályozta. Az így megmentett gyöngy később Agrippa birtokába került, aki kettéfűrészeltette és a Pantheonbeli Vénusz-szobor szemüregébe helyeztette el. Kleopatra gyöngyeinek históriájában mindössze az a bökkenő, hogy a gyöngy borban nem oldódik, akármennyire ecetes borral traktálta is Kleopatra a vendégeit. A híg savak a gyöngyöt lassan támadják meg s elsőbb fényét veszik el. A gyöngyhalász-telepek termékenysége nem egyforma s nem állandó. A ceyloni gyöngyhalászatot pl. több ízben be kellett szüntetni, mivel a telep teljesen kimerült. Kedvezőtlen áramok eliszaposították a kagylópadokat v. pedig a ragadozó halak elpusztították a gyöngytermő kagylók parányi álcáit. Ceylon környékén már akkor is híres halászat folyt, amikor még Vijaya király uralkodott. Krisztus születése előtt hat sz.-dal Madura király apósát 200.000 rupiát érő gyöngyökkel lepte meg. Valamennyit ott halászták a paradicsomi sziget környékén. A gyöngyhalászat Ceylon mentén legutóbb 19 esztendeig szünetelt. Az angol gyarmatügyi hivatal szakértőkkel vizsgáltatta évek hosszú során a kimerülés okát és egész kis könyvtárra valót írtak össze róla a kiküldött tudósok. A sziklapadokat, amelyeken a gyöngykagylók tenyésznek, felmérték és helyzetüket úszó zászlós bójákkal jelölték meg.
A Mabnar-öbölben Pearson szakértő irányítása mellett újra megindult a halászat. Ha a brit kormány három ellenőrző gőzöst nem tartana állandóan az öbölben, bátran Vijaya király idejében képzelhetnők magunkat. A halászat módja ugyanis azóta sem változott semmit. A különbség mindössze abban van, hogy Vijaya idejében a padokat még nem jelölték a habokon táncoló piros-fehér zászlócskák. A munka pitymallatkor kezdődik. Minden szem a kikötőkapitányság árbocrúdját lesi. Ha a kék lobogó felröppen a magasba, a vontatógőzösök kötélre veszik a gyöngyhalászbárkákat és kivonulnak a tetthelyre. A bárkák neve: dhoney. Avult vitorlások, amelyeket egyébre már nem is igen lehetne használni. A legénység búvárokból és úgynevezett mundukokból áll. Az utóbbiaknak az a feladatuk, hogy a búvárokat kötélen leeresszék és felhúzzák a fedélzetre. A dhoneyben tarka kép nyüzsög, míg a gyöngypadokat elérik. Tarka turbánok rikítanak, színes övek zűrzavara élénkíti az ócska vitorlásokat. Amint megérkeznek, szétdobálják a fedélzeten szegényes ruházatukat. Nem marad más a búvárokon, mint a sötétkék ing, amelynek az a feladata, hogy a cápák szeme elől eltakarja őket. Legtöbbször azonban teljesen meztelenül buknak alá. Csak vékony övük van. A bárkák a padok fölött lehorgonyoznak s az olajbarna testek egymásután merülnek el a sötétkék vízben, amelyet a reggeli szél borzongat. A búvárok többnyire a Perzsa-öbölből származó arabok, D-indiai és ceyloni tamulok és szingalézek. Sovány, beesettszemű emberek. Soká nem lehet kibírni ezt a mesterséget, amelynek mindössze néhány marék rizs a bére, csak annyi, amennyivel korai sírjukig eltengődhetnek. Az arabok jobb búvárok, mint a ceyloniak. Kitartóbbak és rendszeresebben dolgoznak. Stoppoló órával hitelesen megállapították, hogy a búvárok átlag 60-70 másodpercig tartják ki a víz alatt kivételesen akadnak azonban olyanok is, akik 2 teljes percig kibírják. A búvár mind kivörösödött arccal jön fel és didergő testét időnként a bárka tűzhelyénél melegíti fel. A leeresztő kötélre súly van erősítve. Erre áll rá a búvár. Félkézzel a kötélbe kapaszkodik, másik kezében pedig zsinegre kötött kosarat tart. Ebben hozza fel a lefeszített kagylókat. Hajlott hegyű kése övébe van dugva, v. pedig szájába fogva viszi le. Ha a kötelet megrántja, a mundukok azonnal felhúzzák. Pontosan tizenkét órakor eldördül a felvigyázóhajó ágyúja s ezzel véget ér a munka. A vontatóhajókat ismét befogják a dhoneyk elé és megindulnak hazafelé. Alig bukkan fel előttük a kikötő, otthagyják a gőzösöket és valóságos versenyfutás kezdődik. A parton várják őket a kereskedők. Mindenki első akar lenni, hogy a nagy versenyben minél jobb árat érjen el. A kormány hivatalnokai a zsákmányt rejtő zacskót még a bárkákon lepecsételik s a parton ugyancsak hivatalosan bontják fel. A búvár a zsákmány harmadát kapja. A zsákmány kagylókból áll és csak később, szorgos vizsgálatnál dől el, hogy van-e benne valamirevaló gyöngy v. csak a teknőjét lehet értékesíteni. A kagylókat nagy edényekbe rakják ahol elpusztulnak és puha részeiket szitákon többször átnyomkodják, hogy az esetleges gyöngyöket megtalálják. A Vörös-tengerben manapság Dzsidda és Dalak környékén halásznak, de a termés jelentéktelen. A világ leggazdagabb gyöngyhalásztelepei a Perzsa-öbölben, a Dahrein-szigetek mellett vannak. Az ausztráliai és az amerikai vizekben búváröltönyben dolgoznak a gyöngyhalászok, de azért a cápa rájuk nézve is csak olyan veszedelem, mint az Indiai-óceán meztelen halászaira, akik minden percben életüket kockáztatják a selyemfényű gyöngyökért. Az, hogy a gyöngy lepergett könnyekből születnék, mese, de hogy halászata sok könnyel jár, az szomorú valóság. Drága ára van minden gyöngynek, ami a szép asszonyok nyakán fénylik. Az emberi egészség az ára.